Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÉDES ÁLMOKAT!

2009.01.14

 

 SZÉP ESTÉT KÍVÁNOK MINDENKINEK!

 

Falon az inga lassú fénye villan,

Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.

Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rímek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényűzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későn kelő.

Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen.

Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szíve... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!

 

Két karomba zárlak, megszűnik a külvilág,
Két karodba zársz, nem hallom más hangját.
Szememmel szemedet némán követe
 

Szemeddel szememet megigézed, elveszek.
Szívemmel szívedet átszövöm, fogadom,
Szíveddel szívemet átkötöd, s foglalod.
Lelkemmel lelkednek tiszta érzelmet adok,
Lelkeddel lelkemnek fénysugarat ontasz, ragyogsz.
Számmal szádat keresem mohón, esztelen,
Száddal számat becézed gyengéden, érzelmesen.
Testemmel testedet érintem, habzsolom - falom,
Testeddel testemet befeded, hagyom - akarom.
Két karomba zárlak, miénk a végtelen,
Két karodba zársz, ez a szerelem.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.