Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TÉL

2009.02.05

 

Kép

A hideg, felhőtlen égboltú téli éjszakákon az
Űr végtelenségének hidegét érzem az arcomon,
Miközben a kopár fák ágain nyugvó hó
Pelyhedző fehérségét kémlelem csöndes,
Nyugtató sétáim során.

A parányi pontként világító csillagok tisztábban,
És őszintébben tükröződnek az ég beláthatatlan
Távolságú boltozatán, mint akármelyik ember
Szemében tükröződő érzése.

Az úton riadtan rohanó kóbor kutya szemében
Láttam félelmet, gyanakvást, vágyakozást és
Álmokat; de tudtam, hogy egyszer elporladó
Testét egyetlen szabad akarat és érzés irányította:
A szabadság érzése. Szabad volt, de magányos,
Éhezett, vágyott a szeretet hiánypótló varázsa után,
Lehet, hogy utcára dobása után egy órával elüti
Egy autó, de ő magának tudhatta az érzést
Amiért sokunknak irigyelnie kellene őt,
A szabadság érzését,
Mert az csillant fel szemében.

Közben a hold tisztaságot sugárzó fehérséggel világított,
Az éjszaka sötétjét változatosan megszínezte;
Az este mindig homokként zúdul a nappalok bajára,
De végleg eltakarni és elfeledtetni örökre sohasem tudja,
Csak egy éjszakára,
Talán csak egyre.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.