Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Wass Albert: Lombhullás ünnepén

2008.11.11
Wass Albert:
Lombhullás ünnepén


Mikor az erdőn,

a lélekerdőn,már félve lapul egy
őszi sejtelem,s a legelső leröppenő levél
ravatalozva áll a lelkedenKép
és eltemeted néma döbbenettel:
(hej, eltemetsz utána ezer-annyit!)
ezt megsirathatod,
hiszen ez a legelső halott,lelkednek első igaz bánata.
Nem szégyen, hogyha sírsz.
Ha majd az ősz lecsalta mind
aranylombját a régi fáknak
mesélheted az unokáknak:
,,napról-napra úgy gyöngült a fény..."
- mesélheted -
,,halálra táncolta magát a Napsugár
lombhullás ünnepén!"


     
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

eoldal.hu

(Holdlany, 2008.11.12 18:07)

Meseszép a kép a vers is ....
,,halálra táncolta magát a Napsugár"olvasva a sorokat,szemem előtt látom a sokszínű levelek fájó búcsúzását...Grat.